Sokat gondolkodtam, ki legyen karácsonyi interjúalanyom…majd kaptam egy tippet egy kedves ismerősömtől: „Neked Mirjammal kellene beszélgetned!”.
Úton a Bodzakertbe egy szürke téli délután a riportra készülve tudtam, hogy felesleges kérdésekkel, interjú-struktúrával készülnöm, inkább hagyom Mirjamot arról beszélni, amiről szeretne.
Jó döntés volt. Beléptem a Bodzakertbe, megcsillantak a karácsonyi fények és Mirjam szeme, aki rövid bemutatkozás után máris a közepébe csapott, még arra sem volt időm, hogy a noteszem elővegyem, még jó hogy néha működik a memóriám.
Mirjam a maga olaszos tempójával mesélt és mesélt: a nehéz gyermekkoráról, szüleiről, saját gyermekeiről, házasságairól, az életét meghatározó értékekről, amelyek tengelyben tartják.
S hogy melyek ezek az értékek, amelyek mindig visszahozzák a középpontjába? Az igazság, az alkotás szeretete, az emberi kapcsolatok ápolása, az őszinteség, a nyitottság.
- Hogy született a Bodzakert Gasztro Manufaktúra ötlete?
- Sétáltunk Imivel, a párommal, beszélgettünk és feldobtam, milyen klassz lenne egy főzőiskolát üzemeltetni. Imi erre azonnal lecsapott: miért is ne? Hamarosan ellátogattunk egy fővárosi főzőiskolába, megnézni, „hogy csinálják a nagyok”. Életem egyik legrosszabb, legunalmasabb három órahossza volt. Mindent megtudtam arról, hogyan NE csináljuk. Óriási váltás volt ez részemről, hisz bölcsészdiplomámmal még sohasem vállalkoztam. Nekiálltam a pályázatírásnak, elkészítettem az 5 éves üzleti tervet, és 2017. december nyolcadikán megnyitottunk, özönlöttek a megkeresések mint a cunami.

- Mit ad Neked a Bodzakert?
- Sokat gondolkodtam azon, mi az, ami igazán boldoggá tesz? Egyszer jött a belső válasz: az emberek és a főzés. A kreativitás, az új ételsorok összeállításához való kutatás, amikor tele a ház gyerekekkel, barátokkal vagy akár nyugdíjasokkal. Nagyon kimerítő tud ez lenni, hiszen háziasszony is vagyok, együtt főzünk, beszélgetünk, közben rendet is tartok, ugyanakkor ez adja számomra az igazi feltöltődést is. Az étel a katalizátora a formálódó kapcsolatoknak, a kommunikációnak. Amikor áramlik az emberek között az energia, az fantasztikus.

- Milyen távolabbi terveid vannak?
- Régóta foglalkoztat az írás gondolata. Ahhoz azonban csendre, elvonulásra van szükségem. Ezt a hajtást nem lehet évtizedekig fenntartani, meg kell időnként állni. Két csettintés és vége az életnek. Előtte kell élveznünk, megtalálni a szépséget mindenben.
- Hogy kezeled a hibázást?
- Az ember egyik számomra legtisztelhetőbb tulajdonsága az esendőség. Ez tesz bennünket emberré. A saját hibáimat is elfogadással kezelem és a fejlődési lehetőséget keresem: mi az, amit legközelebb másképp kell csinálnom.
- Hogyan tudsz töltődni?
- Nagyon erős az énszeretetem. Ezen túl a vendégeim megtanítottak arra, hogy az ajándékot el kell fogadni: a jó szót, a kedvességet, a gyengédséget, az ölelést. A töltődéshez még nagyon fontos, hogy megtanultam nemet mondani: elvárásokra, kapcsolatokra, impulzusokra. Hiszek abban, hogy az élet a munka és a töltődés egyensúlya.
- Köszönöm ezt a beszélgetést, áldott karácsonyt és jövőre zsivajtól hangos, illatos Bodzakertet kívánok!
- Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
