Sok kimerült szülővel beszélek, aki alig várja az őszi szünet után a téli szünetet, mert akkor végre nem kell vinni a gyerkőcöt edzésre. Sokszor ezek azok a szülők, akik gyerekkorukban maguk is aktívan sportoltak, és most ennek eredmény a testükön már csak nyomokban felfedezhető. Sőt, sokat túlsúllyal küzdenek, egyre gyakrabban mozgásszervi bántalmakkal. Amire most nevelik gyermekeiket, abból a saját életükben már szinte semmi sem maradt. “Nincs rá időm”, “este már hova induljak edzeni?”, “futás miatt keljek fel 30 perccel korábban?!” és így tovább érkeznek a sokszor kifogásszagú mondatok.
Épp ezért (is) esett olyan jól szívemnek a ma reggel, amikor kikísértem férjem a Kecskeméti Első Sor SE által szervezett 50 km-s “Árkon, bokron kerékpáros tájékozódási verseny” rajtjához. (az eseményről) Kb. 100 sporttárs zizegett a startvonalnál, vidáman, izgatottan várva az indulást.
Jó volt látni, hogy a sportnak még mindig különleges közösségteremtő ereje van, és a közösségi erő az, ami sokszor a változást hozza: az adott közösségben, a város közösségében, és főképp az EGYÉNBEN.
Biztos vagyok abban, hogy mindenki beírt magának egy nagy piros pontot és újabb megerősítő élménnyel lett gazdagabb.
Gratulálok a szervezőknek, a résztvevőnek. Folytassátok!
Emődi Edit HR tanácsadás és coaching 